…mert úgy tettem rendet az életemben…

…mert úgy tettem rendet az életemben,
hogy közben nem lettél benne Te,
hogy talán soha nem leszel,
de már nem áltatom magam
mégse senkivel.
Nem mesélem azt, hogy ő pont olyan,
és talán… talán lehetne,
mert nem lehet,
nem lehet soha senki sem Te.
.
.
.
Most csend van és üresség,
most fájni kellene,
és talán fáj is,
de blokkolva van bennem minden,
az a hely is, ahol lényed parázslik.
Most hosszúnak tűnik minden nap,
túl hosszúnak és jéghidegnek,
de akkor sem tudok tovább hazudni,
magamnak többé biztosan nem…