…és én csak nézlek nézlek…


a csend ölel most körül
pusztán a csend és a semmi
és én hagyom magam
ebben csak lenni lenni
hajnal van de még mély sötét
a szoba is némán álmos
nincs zaj csak épp szívem
mi hangosan veri a ritmust
velem vagy ismét csak velem
ebben a csalfa létben
engem szorít csak két kezed
bárha csak álomfény ez
tudom hogy semmi nem igaz
de én csak nézlek nézlek
némán nézlek a semmin át
bár nincsenek rólad képek

aztán az óra nyújtózik
ébreszt mert kelni kéne
monoton emelem karjaim
hallgass az álomnak vége
felkelek most is mint annyi nap
teszem mit hoz az élet
szépre készítem magamat
talán ma eljössz végre
talán csak belépsz az ajtómon
talán csak némán nézel
nem is kellenek a szavak
csak ölelni annyi kéne

de ez a nap sem az enyém
gyorsan eljön az éjjel
és én várom újra az álmokat
fessenek mindent szépre
űzzék tova a csendet is
mint ha esőcsepp vízre hullik
bár tudjuk vissza elsimul
addig is némán játszik

és újra ismét velem vagy
és én csak nézlek nézlek
némán nézlek a semmin át
bár nincsenek rólad képek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s