Harc

Ha most széthajtanám combjaim…
és te közéjük feküdnél…

Annyira, annyira közönséges…

De ha mégis…
és tested súlyát érezném magamon…

Ez tényleg annyira közönséges…

De ha mégis, ha érezném meztelen tested illatát, a szagod, az érintésed…
Ha érezném, ahogy a vágyad egyre gerjed…

Miért, hogy annyira közönséges?

Ha éreznélek magamon, magamban, kedves…
Ha érezném, ahogy megszűnik a lét…

Talán… Talán már nem is lenne annyira közönséges…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s