/Veronika Laskának, Veronika Laskáról, Veronika Laskából – Talán nem ez a legjobb vers,de bocsáss meg magadnak!/
Ha mag lennél,
és tudnád, hogy már nem kel fel a nap,
őriznéd tovább az életet?
Ha nap lennél,
és tudnád, hogy elveszett a mag,
szórnád még tovább a fényedet?
Meddig érdemes még remélni?
Hol kezdődik a nincs tovább?
És mi van a nincs tovább után?
Van még azon túl álmodás?
És, ha van is, s azok csak hideg álmok…
Ha hideg álmok… Mit hozhatnak?
Létezik onnan ébredés?
Játszmákat játszó ébren lét az,
vagy valós új napra kelés?
Ha van… Ha van mégicsak ébredés…
Ha az új nap mégiscsak eljön…
Nem…
Az nem lehet…
Az nincs…
Akárcsak te…
