Ma valamit írnom kéne, de nem fogok,
Ma valamit szólnom kéne, de nem fogok,
Pedig, talán, csak annyit kéne – boldogot,
És mégis, ma csak hallgatni fogok.
Ha tudnád, hetek óta csak erre gondolok,
És mégis mondani semmit nem fogok,
Mert így a jó, ha hallgatok,
Ha csak egy néma pont vagyok…
De azért tudnod kéne, rád gondolok,
Ahhoz meg írnom kéne, de nem fogok,
Halkan egy mondatot magamban suttogok,
Nagyon-nagyon-nagyon boldogot…
Magamban csupán… Te ezt nem hallhatod…
Gratulálok neked”lilith”!Rá ébredtél az emberi teremtés kimondhatatlan kezdetére,mikor még a gondolat sem halható.Nagyon tetszik egy-két versed,viszont egy nyitott könyvé válsz általuk,vagy talán nem?Ebben a világban veszélyessé is válhat sajnos,bocs ha paranoid Íz.Kellemes alkotó időket kívánok neked. Üdvözlettel:Barkó Zoltán
Kedves Zoltán!
Inkább fordul elő, hogy tévesen ítélnek meg a verseim, novelláim, vagy csak művészlétem miatt. Mindenkit nem tudok szűrni, de igyekszem megvédeni magam.
De igazad van, egy író minden művében benne van kicsit. 🙂
Köszönöm, Angie
Helló! Ha jól emlékszem Lilith, Éva muter első nője volt nem?B.Z.
Lilith az első nő volt, akit még Éva előtt teremtettek, de ő lázadó volt, kifaggatta Istent a titkos nevéről, amivel hatalomra tett szert, és otthagyta Ádámot. Egyes vallási iratok szerint Káin Lilith és Ádám, míg Ábel Éva és Ádám fia.
Ha van időd ajánlom erről a saját verziómat: http://angellilith.wordpress.com/2010/07/02/ebredes/