Azt mondtad, búcsúzni jöttem,
belefáradtam a harcba,
és én némán néztem
abba a keserű arcba.
Azt mondtad, bárcsak maradhatnál,
lenne egy másik élet,
és én csak bólintottam,
tudván, mindennek vége.
Azt mondtad keressek mást,
aki a tenyerén hordoz,
és én legbelül zokogtam,
csak veled lehetnék boldog.
…
Tudod, én soha nem sírok,
soha, ha mások látnák,
de az éjszaka, a sötétség…
Azt hiszem, örök e barátság.
Nagyon tetszenek a verseid,egy párszor vissza kell látogatnom.
Ál-arc című versed olvasva a következő fotó ugrott be:
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=467689&password=&sort=1&cat=500&page=2
elválás, elszakadás………..